Tricia Levenseller - A kalózkirály lánya

Eredeti cím: Daughter of the Pirate King 

Író: Tricia Levenseller 

Kiadó: KMK

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 284 oldal 
Sorozat: A kalózkirály lánya 1. 

Cselekmény: 5/3,5

Terjedelem: 5/3

Szereplők: 5/4

(Borító: 5/4)

Erősen bajban vagyok, hogy ezt a könyvet kell értékelnem. A figyelmemet azért keltette fel, mert végre valami újdonsággal találtam szembe magam. Mivel kalózos történettel még nem találkoztam eddig, akkor és ott megvettem a könyvet (na, nem mostanában, még 2018-ban, de a karantén ideje alatt van időm bőven koptatni az itthoni olvasatlan könyveimet). Akkor félreraktam, most újra elém került és hát nekiláttam. 

A borító miatt biztosan nem vettem volna meg a könyvet, számomra eléggé semmilyen, nem váltott ki belőlem semmilyen reakciót. A KMK-s könyvek egyetlen előnye, hogy jól bírják a gyűrődést (legalábbis nálunk), a gerince nagyon strapabíró, bár nálunk nem szokás meghajtani a gerincét, de nem is kell, anélkül is lehet olvasni kényelmesen. Annyira nem éreztem sötétnek a történetet, mint amennyire a borító ezt sugallja utólag belegondolva. 

Az elején halálra untam magam, de őszintén. Majd bepörögtek végre az események, kaptunk néhány információ morzsát, és el is engedtem a kezdeti dühöngésemet, hogy ennyire unalmas nem lehet valami. Aztán szépen lassan megint azt éreztem, hogy a semmiről olvasok 5-10-15 oldalon keresztül. Sajnos ez így ment végig a teljes történeten. Az utolsó 30 oldal pörgött, szavam nem lehet, de előtte ez az állandó nevezzük hullámvasútnak, hát nem igazán nyerte meg a tetszésemet. Pedig az alaptörténet tényleg érdekesnek tűnt! 

A főszereplő, Alosa sem lett a szívem csücske. Annyira beképzelt, annyira tökéletesnek gondolja magát, hogy már ezért is unszimpatikus volt az első pillanattól kezdve. A szereplők egymással nem igazán jutottak dűlőre, így én sem jutottam a személyiségükkel döntésre, hogy kedveltem e őket vagy sem. A férfi kalózok közül Riden is semleges maradt számomra, Draxent bírtam jobban, de igazából egyik szereplő sem került közel hozzám. Oké, bevallom Alosanak volt egy-két viccesebb beszólása, de semmi több. Néha inkább volt erőltetett a dolog, mint humoros. 

Összességében nem volt rossz, de különösen jó sem, felejthető a történet. Viszont mivel picit függővéges, így ha érkezik a második rész, ha nem is azonnal, de a könyvtárból kikölcsönözve valószínűleg el fogom olvasni (mivel csak két részes a sorozat). Aki valami nagyon extravagáns, nagyon új, nagyon pörgős dologra vágyik, annak annyira nem ajánlom, de egy kis kikapcsolódásnak akár még tökéletes is lehet, ha nincsenek nagy elvárásai az embernek. 

Mindezek mellett arra is rá kellett jönnöm, hogy nem mindig szabad erőltetni az ifjúsági könyveket, viszont az is bennem van, hogy lehet, hogy sokkal jobban tetszett volna, ha akkor elolvasom, amikor megvettem. Mea culpa. Összesen 4 pontra/csillagra értékelem a könyvet, nem volt világ vége, de annyira nem is volt eget rengető