Jodi Picoult : A nővérem húga

Eredeti cím : My Sister's Keeper

Író: Jodi Picoult

Kiadó: Athenaeum 2000

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 366 oldal 

Cselekmény: 5/5

Terjedelem: 5/5

Szereplők: 5/4
Borító: 5/5 (a bejegyzésben közzétett)

Nagyon nehezen tudom összeszedni a gondolataimat. Tényleg ezerféle gondolat van most a fejemben. Az írónő mindig kétségek között hagy, mindig. A Törékenyben, a Tizenkilenc percben is így voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy szomorkodjak, vagy örüljek, hogy úgy lett vége, ahogy. Most is pontosan ezt érzem. Valahol boldog is vagyok, valahol mélyen pedig szomorú és nem értem a történéseket. 

A könyv az elejétől a végéig teljesen beszippantott és magával ragadott. Először nagyon furcsa volt a szemléletváltások hada, a végére összesen 7 embertől kaptunk egy-egy fejezetet felváltva. A időbeni ugrálást is meg kellett szoknom és figyelmesen olvasnom, hogy pontosan össze tudjam rakni a képet. 

Elég nehéz kérdéskört dolgoz fel a könyv, a két oldalon ingadoztam végig, hogy igen, Anna legyen donorja Kate-nek, és nem, ne legyen hiszen mindenki a saját maga ura, hadd döntsön ő maga arról, hogy mit akar tenni, donorként élni vagy sem? Néha az egyik tűnt jónak a kapott érvek miatt, néha a másik lehetőség. 

A kedvenc szereplőm szinte végig Anna volt. Nem egy tipikus tizenhárom éves kislány gondolatait olvastam, közel sem. Egy olyan kislányét inkább, aki megjárta a poklok poklát maga miatt és a nővére miatt is. Kate-ről inkább csak mesélnek, a végén kap pár oldalt, hogy ő is láttassa az olvasóval, hogy is gondolja ezt az egészet, ami velük történt. Szerintem őt is tudtam volna kedvelni, ha több helyet kap a saját szemszögéből a könyvben. Brian semleges maradt, ahogy Jesse is, Campbell-t az elején utáltam, aztán megszerettem, Julia pedig már az elejétől fogva nagyon pozitív volt. Akit viszont utáltam elejétől a végéig az Sara volt. Amíg az édesapa, Brian, mást is látott Kate-en és a leukémián kívül, addig Sara csőlátásban szenvedett, görcsösen ragaszkodott valamihez, ami csak úgy lehetett, ahogy ő gondolta. Meg sem kérdezte a két lányát, hogy ők mit akarnak? Elsősorban persze Kate, hiszen, aki olvasta a könyvet az tudja, hogy nem mindenben értett egyet az édesanyjával. Szóval Sara volt számomra a negatív szereplő, én elhiszem, hogy el volt keseredve, mert hát nem az az élet rendje, hogy a szülő búcsúzzon a gyermekétől, de sokszor már nem ép ésszel gondolkodott a hölgyemény, ami nem vetett túl jó fényt rá. 

Egyébként a könyv nagyon érdekes is volt. Rengeteg mindennel kerültem képbe a betegséggel kapcsolatban illetve, hogy miféle-fajta gyógymódokkal próbálkoznak szinte végtelenségig az orvosok. Dr. Chance kitartása és kedvessége nagyon meglepett, hogy bizony vannak orvosok, akik tényleg hivatásból csinálják nem a pénzért. A biztosítóval folytatott csatát is jó volt olvasni. Értsd itthon ugye TB van, nem kell külön pénzt áldozni arra, ami szükségszerű beavatkozás, mert fizeti a TB. Mennyivel másabb Amerikában! Számunkra szinte elképzelhetetlen ez. Összességében rengeteg új információval gyarapodtam, ami hasznos lehet még akár a későbbiekben. 

Szintén nagyon meglepő volt számomra, hogy ha sok az ismeretségünk, akkor mennyi mindent el lehet intézni pusztán a kapcsolatok által. Egy kis eltusolás itt, egy kis eltusolás ott. Hihetetlen, és manapság ez tényleg így működik. Itt elsősorban Jesse dolgaira gondolok. 

Hogy mit kaptam a könyvtől? Rengeteg örömöt, tanulságot és bánatot. Megmutatta, hogy mi az a testvéri szeretet, hogy milyen az, ha valaki mindennél fontosabb, és előkerült az elkeseredés is, amikor már görcsösen kapaszkodunk mindenbe, amibe csak lehet. Aztán végül pedig megmarad a remény, ami mindig elérhető. 

Szóval, mint mindig Picoult levett a lábamról ezzel a könyvével is. Alig várom, hogy benézhessek a könyvtárba egy újabbért, de előbb odaadtam Anyának, hogy el kell olvasnia, nincs mese. :) Remélem neki is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem. Akik szeretik a drámát, a sok szálon forgó történetet, a furábbnál furább szereplőket, de elgondolkodtatót is olvasnának egyben egy kis humorral átfűszerezve, akkor mindenképp olvassák el ezt a remek könyvet!

Aki pedig olvasta a könyvet, és esetleg nem tudott eddig róla, film is készült belőle! Olyan ismert szereplővel, mint Cameron Diaz! A filmes várólistámra gyorsan felkerült!